ACSMÉDIA

		*Hőkupola – amikor a légkör „fedőt” tesz a nyárra.* Az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk az időjárás-jelentésekben a hőkupola kifejezést. Sokan úgy gondolják, hogy ez egy új meteorológiai jelenség, pedig a tudósok szerint a hőkupolák mindig is léteztek. Ami megváltozott, az inkább az, hogy napjainkban jóval nagyobb figyelmet kapnak, és sok esetben erősebb hőhullámokkal járnak együtt. A hőkupola valójában egy tartós, magasnyomású légköri rendszer. Olyan, mintha egy láthatatlan fedő borulna egy hatalmas terület fölé. Ez a „fedő” megakadályozza, hogy a felmelegedett levegő felszálljon és felhőket képezzen. Mivel kevés felhő alakul ki, a Nap sugarai napokon át szinte zavartalanul melegítik a felszínt, a hő pedig egyre inkább felhalmozódik. A jelenség kialakulásában a légkör nagy léptékű áramlásai játsszák a főszerepet. Különösen fontos a futóáramlásnak nevezett, több kilométer magasságban húzódó erős szélrendszer. Ha ez a légköri „autópálya” lelassul vagy nagy hullámokat vet, előfordulhat, hogy egy magasnyomású terület hosszabb időre ugyanazon a helyen marad. Ekkor alakulhat ki a hőkupola. A folyamat ezután önmagát erősíti. A száraz, süllyedő levegő feloszlatja a felhőket, a talaj egyre jobban felmelegszik, majd kiszárad. A száraz talaj már kevésbé képes hűteni a környezetét párolgással, ezért még több hő marad a felszín közelében. Ez az oka annak, hogy egy hőkupola akár egy-két hétig is fennmaradhat.
Felmerül a kérdés: van-e köze a jelenségnek a globális felmelegedéshez? A jelenlegi tudományos álláspont szerint a válasz árnyalt. A hőkupolát továbbra is a légkör természetes folyamatai hozzák létre, nem maga a klímaváltozás. Ugyanakkor a felmelegedő éghajlat miatt ugyanaz a légköri helyzet ma már magasabb hőmérsékleteket eredményezhet, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Vagyis nem feltétlenül a hőkupolák száma nőtt meg jelentősen, hanem a hatásuk vált erősebbé. Az elmúlt ötven évben több emlékezetes hőkupola is kialakult. Az 1980-as években az Egyesült Államok középső részén pusztító hőség és aszály sújtotta a mezőgazdaságot. A 2003-as európai hőhullám során Franciaországban, Németországban és Olaszországban is rekordközeli hőmérsékleteket mértek. A 2010-es oroszországi esemény heteken át tartó forróságot és súlyos erdőtüzeket okozott. A 2021-es kanadai hőkupola pedig minden korábbi rekordot megdöntött: Lytton településen 49,6 Celsius-fokot mértek, majd a település nagy részét másnap erdőtűz pusztította el.
		Magyarország sem marad ki ezekből a folyamatokból, de érdekes módon ritkán mi vagyunk egy hőkupola középpontjában. Sokkal gyakoribb, hogy egy Nyugat- vagy Dél-Európa fölött kialakuló nagyméretű magasnyomású rendszer peremére kerülünk. A Kárpát-medence földrajzi adottságai – a gyorsan felmelegedő síkvidékek és a nyári kiszáradás – azonban tovább fokozhatják a hőség hatását. A meteorológusok nem a hőmérőből tudják előre, hogy közeledik egy hőkupola. Már napokkal korábban látják a jeleit a magaslégköri térképeken. Figyelik a futóáramlás alakulását, a blokkoló magasnyomás kialakulását és a légkör szerkezetét. Ezekből következtetnek arra, hogy a következő napokban tartós hőhullám várható. A hőkupola tehát nem egy új vagy titokzatos időjárási jelenség, hanem a légkör természetes működésének része. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb figyelmet kap, mert egy melegebb éghajlaton ugyanaz a légköri helyzet jóval szélsőségesebb hőséget okozhat. Éppen ezért a jelenség megértése nemcsak a meteorológusok számára fontos, hanem mindannyiunknak segít jobban megérteni, mi történik a fejünk felett a legforróbb nyári napokon. Nem egy új, megmagyarázhatatlan jelenségről van szó, hanem egy ismert légköri folyamatról, amelyet ma már sokkal jobban értünk, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
*Szerző:* csas		*Forrás:* www.portfolio.hu/gazdasag/; https://hu.euronews.com/2016/;

Hőkupola – amikor a légkör „fedőt” tesz a nyárra.